Gondolkodtak már azon, hogy vajon hová kerülhet az a szemét, amitől a kukásautó minden héten megszabadítja Önöket?  

A 6.a-sok és az ÖKO szakkörösök már választ kaptak kérdéseikre ezzel kapcsolatban, mikor egy napsütéses, áprilisi délelőttön látogatást tehettek a budapesti szemétégető  épületében.  

Sok érdekes dolgot tanultunk a szemétégetőben tett utunk során és hasznos tippeket is kaptunk a tudatos hulladékgyűjtésről, újrahasznosításról. 

És ezen a délutánon szembenéztünk az ijesztő valóság egy aprócska foszlányával is. No nem azzal, hogy a Kínai Nagy fal igazából nem is látszik a Holdról. 

 Utunk egyik állomásáról kitűnő, vagyis inkább kiábrándító kilátás nyílt egy hatalmas szemétlerakó gödörre.  Ami nemcsak nagy, mint egy tornaterem, de akkora mint ötszáz tornaterem egyben. És nem látszott az alja a szeméttől. Rengeteg szemét volt ott. Szemeteszsákok, szakadt takarók, ételmaradékok, műanyag minden mennyiségben és még csomó minden. Egy nagy, markolószerű géppel vitték azt a sok szemetet égetni, persze nem egyszerre. A térben itt-ott a lerakó nyílásokon bejutott galambok röpködtek, vagy eszegettek. Közben az is kiderült, hogy Budapest szemetének mindössze 60%-a jut az égetőbe, a többi hatalmas szemétlerakók örökös bűzére van ítélve.  

Maróti-Agóts Aliz 6.a